Miért veszélyesek az ultrafeldolgozott ételek?

Mi az az “ultrafeldolgozott étel”?

Az UPF-ek a NOVA classification szerinti legmagasabb feldolgozottsági csoportba tartoznak. Ezek ipari úton előállított termékek: sokszor hosszú lejáratúak, számos adalékanyagot, ízfokozót, mesterséges aromát és állományjavítót tartalmaznak, és céljuk, hogy olcsók, kényelmesek és ízletesek legyenek — gyakran a friss, természetes alapanyagú ételek helyett.

Jellemző példák: készételek, előre csomagolt snackek, üdítők, instant-ételek, sokféle “gyors” vagy zacskós termék. 

Mit mond a Lancet-jelentés?

• A sorozat 104 hosszú távú vizsgálat adatait tekintette át — ezek közül 92-ben találtak statisztikailag szignifikáns összefüggést az UPF-fogyasztás és legalább egy krónikus betegség vagy egészségi kockázat között. 
• Az UPF-ek — a tápanyag-összetétel mellett — önmagukban, a feldolgozás módja, az adalékanyagok, és akár a csomagolás miatt is kockázatosak lehetnek: a jelentés hangsúlyozza, hogy az “ételipar rendszerszintű befolyása” is részét képezi a problémának.
• A fogyasztás növekedése világszerte figyelhető meg — az UPF-ek egyre inkább kiszorítják a hagyományos, friss vagy minimálisan feldolgozott ételeket.
• Az egészségügyi következmények sokrétűek: az elemzések szerint az UPF-fogyasztás kapcsolatba hozható többek között elhízással, 2-es típusú cukorbetegséggel, szív- és érrendszeri betegségekkel, hipertóniával, krónikus vesebetegséggel, daganatos betegségekkel és fokozott halálozással. 

Miért fontos ez számunkra?

Munkánkban kiemelten fontos, hogy egyénre szabott, tápláló, mikrobiom-barát étrendi javaslatokat állítsunk össze. Az UPF-ek a kedvezőtlen tápanyag-összetételük, adalékanyag-tartalmuk, valamint a mikrobiomra és metabolizmusra gyakorolt negatív hatásaik miatt hatványozottan ellenjavalltak lehetnek, különösen olyan páciensek esetén, akiknél már fennáll gyulladás, irritábilis bél, metabolikus zavar vagy krónikus betegség.

A Lancet-jelentés alapján nem elég pusztán figyelmeztetni a klienseket az “egészségtelen zsír-cukor-só” tartalomra — érdemes tudatosítani velük, hogy az ételek feldolgozottsági szintje is önálló kockázati tényező lehet. Ugyanakkor — mint arra a sorozat is rámutat — a probléma nem csak egyéni döntés kérdése: az ipari élelmiszeripar, a marketing, az elérhetőség, a társadalmi–gazdasági környezet is kulcsszerepet játszik. 

Mit tehetünk? – Gyakorlati javaslatok

• 1. Válasszon minél több friss, természetes alapanyagot!
  A friss zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek, magvak, hidegen sajtolt olajok és egyszerű, minimálisan feldolgozott élelmiszerek támogatják a bélrendszer működését és a stabil anyagcserét.
• 2. Olvassa el az összetevőket – ha túl hosszú a lista, érdemes visszatenni a polcra.
  Az ultrafeldolgozott termékek gyakran több adalékot, emulgeálószert és aromát tartalmaznak, mint amennyi valódi alapanyagot.
• 3. Csökkentse a csomagolt, előre elkészített ételek arányát!
  Nem kell mindent 100%-ban elhagyni, de ha ezek az ételek a napi étrend fő részét adják, érdemes fokozatosan csökkenteni őket — már heti néhány csere is jelentős előrelépés lehet.
• 4. Készítsen egyszerű ételeket otthon – nem kell bonyolultnak lennie!
  A saját készítés nem bonyolult: 3–5 összetevő is elegendő lehet egy tápláló és bélbarát ételhez.
• 5. Figyeljen a „rejtett UPF-ekre” is!
  Fehérjeszeletek, ízesített joghurtok, gyors zabkásák, csomagolt „egészséges” snackek gyakran ugyanúgy ultrafeldolgozott kategóriába tartoznak.
• 6. Ne az „egészségesnek hangzó” címkéknek higgyen!
  A „light”, „fit”, „high protein” vagy „bio” felirat nem jelenti azt, hogy az adott termék kevésbé feldolgozott.
• 7. Kezdje kicsiben — egy-egy étkezés vagy termék kicserélése is számít!
  Az étrendi változtatás akkor fenntartható, ha fokozatos. Kis lépésekkel is sokat tehet a bélrendszer, anyagcsere és hosszú távú egészség védelméért.
• 8. Ha bizonytalan, kérjen tanácsot dietetikustól vagy gasztroenterológustól.
  Segítünk személyre szabott, biztonságos, Önnek megfelelő alternatívákat találni.

Összegzésként: bár az UPF-ek kényelmesek és elterjedtek, a legújabb tudományos bizonyítékok egyértelműen figyelmeztetnek — nem a kalóriák vagy makrotápanyagok, hanem a feldolgozás mértéke is lehet önálló rizikófaktor. Dietetikai és gasztroenterológiai szemmel: fontos, hogy étrendi ajánlásaink tükrözzék ezt a paradigmát.

Forrás